2002 óta az történt, amit Mihályi Péter, a kormány fő ideológusa vizionált: a falvak nem életképesek, ezért onnan elköltöznek az emberek, bezárták a kisiskolákat, postát, rendelőt, csökkentették a közösségi közlekedés lehetőségeit a kistelepülésekre. Ezzel szemben Nyugat-Európában vonzó a vidéki életforma és annak megerősítésére törekszenek a kormányok. Nálunk az elmúlt években a családi gazdálkodók helyett a téeszeken alapuló nagybirtokost rendszert támogatta a kormány.

Súlyos bűne a 2002 óta regnáló MSZP-SZDSZ koalíciónak az élelmiszerbiztonsági rendszer szétverése is, ami miatt elárasztanak bennünket a silány minőségű termékek.

A mezőgazdaság tönkretétele a támogatások aránytalan elosztásában is tetten érhető, ugyanis a 320 milliárdos uniós támogatás több mint a felét az ebben az iparágban tevékenykedő közel 200 ezer regisztrált vállalkozás közül mindössze 6000 üzem vitte el.

Ez a neoliberális politika járult ahhoz is hozzá, hogy Magyarország nettó élelmiszerimportőr lett, vagyis több terméket szállítunk be, mint amit kiviszünk az országból.

Font Sándor a válságból való kilábalás kulcsának tekinti a belső fogyasztás serkentését, amelynek alapját az élelmiszer-fogyasztás jelenti. Ha ez növekedik, akkor a termelés is nő, ami pedig növeli vállalkozások, ezen keresztül az állam bevételeit is és beindítja a gazdaságot. A Bajnai Gordon által kilátásba helyezett megszorító csomag éppen ennek az ellenkezőjét idézi elő, így az egyre durvább elvonások miatt még tovább mélyül a válság.

A bizottsági elnök az ország előtt álló feladatok közül az egyik legfontosabbnak nevezte a mezőgazdaság társadalmi funkciójának erősítését, ami a Fidesz programjának sarkalatos pontja. Hozzátette: ez azért is fontos, mert a társadalom egyetlen tagja sem vonhatja ki magát a mezőgazdaság hatásai alól.